6.rész Balszerencse,vagy csak egy rossz nap

6. rész Balszerencse

~Másnap~

Másnap reggel Hee Min visítására keltünk:

- Ááááá! Menj ki innen! Hess,hess! hessegetett ki valamit. Felültem az ágyamba,és akkor láttam meg a legnagyobb félelmemet egy madarat. Igen félek a madaraktól....Sőt írtózom tőlük . Madárfóbiám van. Az az Ornitofóbia. 

Ahogy megláttam,hogy felém repül,síkonyálva menekültem előle. Ugyan is elkezdett utánam repülni. Egy nagy papagáj volt az.

- Áááááá! Ne kergess már kérlek! JungKook! Valaki! Vigyétek el a közelemből! - futkároztam körbe-körbe a szobában,és már majd nem sírtam. A felgyülemlett könnyektől nem láttam semmit,ezért azt sem,hogy merre futok. Teljes sebességgel neki rohantam az ajtónak,és abban a pillanatban a földön kötöttem ki. A papagáj ekkor mintha nevetett volna. Majd engem,és a többieket is ott hagyva kirepült a nyitva hagyott erkély ajtón. 

- Lányok mi ez a nagy hangzavar! - jött be a menedzserünk. Mivel az ajtóban ücsörögtem még mindig a fejemet fogva,mert zsongott mint az őrület,így nekem lökte az ajtót. 

- Bejött egy papagáj. És megkergette Haru-t! - mondta MiRa,miközben becsukta az erkély ajtaját.

- Haru jól vagy? - guggolt le mellém a KyungMin a menedzserünk.

- Nem.... az a madár...az...az...az csúnya volt....és én..én...én...megijedtem...a fejem meg...zsong...Az a madár annyira ijesztő volt! - csordult ki egy óriási könnycsepp a szememből,majd utána követte a többi.

- A fóbia rohamait ki tudja leállítani? - nézett menedzser Unnie a lányokra. 

- JungKook tudja,csak lenyugtatni ilyenkor. - futott ki a szobából SeNa. Pár perc múlva JungKook-al együtt tért vissza.

A menedzser és a lányok is kimentek a szobából. Ott hagyva minket kettőnket.

- Kookie! - pillantottam rá könnyes szemekkel, a kezemmel pedig nyúltam felé,mint egy kisbaba amikor azt akarja,hogy felvegyék.

- Mi történt? - ült le mellém.

- Egy...Egy...óriási papagáj...a szobában...megkergetett...és...és...én...nagyon...féltem...meg...meg menekülés...közben...neki...neki...rohantam...az...az...az ajtónak.... - próbáltam elmagyarázni a történteket neki,de a sírógörcs miatt nem tudtam. Ilyenkor rám tör az a fajta sírás amit a kisgyerekek szoktak csinálni. Gyűlölöm a madarakat!

- Jól van Haru! Nyugi! Már nincs itt. Nyugi! - húzott magához,hogy megölelhessen. Mellkasába temettem az arcomat,és tovább sírtam. Ilyenkor idő kell ameddig megtudok nyugodni.

JungKook szorosabban szorítót magához,és a hajamat simogatta. 

- Nyugi Haru! És levegőt vegyél kérlek,nem akarom,hogy megfulladj. - szólt hozzám,amikor már nem vettem levegőt. 

Fél órába telet ameddig lenyugodtam,és abbahagytam a sírást. JungKook pólója a könnyeimmel volt áztatva,sőt azt hiszem többször is beletöröltem az orromat...úgy,hogy nem csak könny volt rajta.

- Most már jobban vagy? - tolt el magától,amikor érezte,hogy nem rázkódok,és nem szipogok.

- Igen. De nem akarok találkozni innentől egyetlen egy madárral sem...Főleg nem papagájjal. - fintorodtam el.

- Hehehe - kuncogott - Nem fogsz találkozni eggyel sem. Remélhetőleg. De, tényleg jól vagy? Nagyon rosszul nézel ki. Juj! És van egy óriási púp a homlokodon. - érintette hozzá az úját a puklihoz.

- Sssz! - szisszentem fel.

- Olyan béna vagy életem! - nevette el magát.

- Nem én tehetek róla,hogy ott volt az ajtó. Nem tetszettem neki,ezért nekem jött! - tettem karba a kezemet,és játszottam a sértődőtett - Hülye ajtó! - ütöttem bele az ajtóba egy kicsit.

- Babo hercegnő! Nagyon szépen nézel ki avval a púppal a fejeden. - nevetett még mindig rajtam.

- Nem lehet igaz,hogy ennyire nagy! -álltam fel és oda mentem a tükör elé. Elképedve bámultam magamra. A púp nem csak nagy volt,de még lila is. Remek! Hogy tüntetik el ezt a micsodát a fejemről?

- Jeszus Maris! Végem van! Ez legalább 2-3 nap ameddig eltűnik,és leapad.. Mi lesz így a forgatással? - a végén JungKook felé fordultam. 

Felállt,és oda jött mögém. 

- Eltudjuk fedni egy kicsikét sminkel is,és megtudják retusálni a felvételt,hogy ne lássák! Majd szünetekben jegeled,és akkor jobb lesz. Meg van rá kenőcsöm is,majd oda adom. - mosolygott rám. A tükörben láttam az arcát.

- Biztos? - húztam el a számat. Nem tudtam levenni a szememet arról a nagy lila izéről a homlokomon.

- Biztos! De most megyek! Visszahívom a lányokat,hogy feltudjatok öltözni,és utána reggelizni menni. Lent találkozunk! Szia! - adott egy puszit az arcomra,és elment.

Nem hagyott nyugodni a téma. Az a papagáj szó szerint kinevetett,amikor neki rohantam az ajtónak. Biztos valami betanított papagáj volt az. Kiderítem,hogy kié volt,és szólok neki,hogy tanítsa jó modorra,és,hogy tartsa távol magát tőlem. 

Tanakodásomat a lányok zavarták meg.

- Úúúú! Haru! Ez az izé  a fejeden nagyon csúnya...! - mászott bele Hee Min az arcomba.

- Tudom nem kell mondani. Fáj is.

- Csajok kérlek öltözetek,mert mennünk kell reggelizni! - szólt MiRa.

Mindannyian felöltöztünk.Egy sapkát tettem a fejemre,ami némileg eltakarta a puklimat.

Az ebédlőbe leérve oda mentünk ahhoz az asztalhoz,ahol tegnap este vacsorakor ültünk. A fiúkkal együtt.

- Jó reggelt! - pillantottam rájuk egy pillanatra,majd azonnal elfordultam,hogy ne lássák a fejemet. 

JungKook meg a lányok pedig kuncogtak.

- Ne nevesetek! Ez nem vicces! Tudjátok mennyire fáj? Még mindig zsong a fejem,és ez az izé lüktet! - emeltem fel a fejemről egy kicsikét a sapkát,és rá mutattam.

- Úhúhúhúhháháháháháhá.... - kezdték el egyszerre a fiúk. Kitört belőlük a röhögőgörcs.

- Mi a szent szart csináltál? - kérdezte meg Suga

- Találkoztam egy ajtóval,és egy papagájjal. - dunnyogtam.

- Hoztad a formádat! De pont a forgatás napján. Gratulálok tündérke! - nyújtotta a kezét felém Suga,hogy csapjak bele. Megvető pillantással pillantottam,rá majd a kezére.

- Ne hidd azt,hogy gratulálok magamnak! - kulcsoltam össze a kezeimet a mellkasom előtt.

- Ne legyél már ennyire harapós Haru! Látsz itt valahol papagájt? - mondta JungKook, kuncogva,mire a többiek is kuncogtak.

- Jól van nevessétek csak ki a legkisebbet. És az agyilag zoknit,aki fél egy rohadt papagájtól - álltam fel az asztaltól,és átmentem a sminkesek asztalához. Hallottam,hogy többször is utánam szóltak,de nem néztem vissza.

A sminkesekkel reggeliztem,és megmondták,hogy ne aggódjak. Eltudják tüntetni a a lilaságot,és a púpot is. Nem is fog látszódni.

Reggeli után összekaptuk magunkat,és az egész ,,Hadsereg" elindult le a partra forgatni. 

A stáb kipakolt. Majd elkezdtek minket sminkelni,öltöztetni,és a hajunkat is megcsinálták.

Az én sminkemmel nagyon sokat szenvedtek,mire letudták fedni a púpot,de tényleg szinte nem is látszott. 

Ahogy megkaptuk a forgatókönyvet én rögtön olvasni kezdtem. SeNa is így tett. Hee Min nézegette,hogy mi is az amit a kezébe adtak. MiRa pedig inkább a rendezőtől kérdezte,meg a forgatás menetét.

A klip története:

4 barátnő nyaralni megy. Az egyikük egyik nap belefut egy fiúba. Azonnal beleszeret a fiúba. A találkozás után a lányok elkezdenek nyomozni a fiú után,és minden egyes lépését követni kezdik. Egyszer lebuknak a tengerparton. A fiú aranyosnak találja az egészet,és ott hagyva a barátnőket elmennek randizni. 

Durván kurtán ennyi a klip.

Megmondom őszintén nekem egyáltalán nem volt kedvem az egészhez. Nagyon rosszul éreztem magam a fejem zsongott, a  púp lüktetett,és szédültem is. Meg hányigerem is volt. Ezek mellé társult a rossz előérzet. Éreztem,hogy ma még fog történi egypár dolog.

A forgatás elkezdődött. És hát igen az rossz előérzetem nem csalt.
A táncos részeknél folyamatosan rontottam,és többször el is estem.
Aztán a forgatókönyvben az apró betűs részben volt egy olyan jelenet,hogy engem,aki éppen információkat gyűjt a fiúról ( a főszereplő fiú Jin lett,a lány pedig MiRa) megkergeti a fiú papagája.

Az a papagáj volt az ami reggel beszabadult a szobánkba. Micsoda  véletlen!
 A rendező,és az egész stáb meglepődőt amikor, sírógörcs tört rám a jelent felvétele utána. De örültek annak,hogy nagyon jó alakítás volt. Talán azért,mert már egyszer átéltem,és utálom a madarakat. A lányok próbáltak lenyugtatni,de nem sikerült nekik. Ezért miattam a közös részek forgatását befejeztük. Egyenlőre.
Azt mondták,hogy ameddig meggyógyulok,és sikerül túltennem magam a 2. madár üldözésemen,addig leállítják a forgatást. Úgy is 2 hétig leszünk itt. Nagyon örültem neki! Miattam állt a forgatás!

Amikor a forgatást abbahagytuk,engem elvittek a szálóda orvoshoz. Megvizsgált. A Ornitófóbiámra adott nyugtatót. Azt mondta,hogy enyhe agyrázkódásom van. Ezért kimondottan pihenést javasolt. A púpot a fejemen meg megkérte,hogy jegeljem,és kenegessem kenőccsel.

A lányok az orvostól felkísértek a szobába. Terveztek magunknak más programot,de inkább velem maradtak. Viszont én piheni akartam.

- Lányok nyugodtan mehettek ahová akartok,nem kell  rám vigyázni. Meg leszek egyedül is. Menjetek nyugodtan. - mosolyogtam rájuk.

- Biztos? Nem akarunk csak így magadra hagyni. - ült le az ágyamra SeNa.

- Biztos! Menjetek nyugodtan! - mondtam nekik. Majd ők szépen lassan elkezdtek készülődni. Kagylókat akarunk gyűjteni forgatás után,ezért most csak ők mentek,de megígérték,hogy hoznak nekem is,és még elmegyünk még egyszer,amikor már én is mehetek.
Aztán elmentek.

Ahogy elmentek lehunytam a szemeim,és próbáltam egy kicsikét piheni.
Nagyon nehezen tudtam elaludni,de sikerült.

Nem tudom mennyit aludtam,de amikor felkeltem,és kinyitottam a szememet JungKook ott ült az ágyamon,és engem figyelt.

- Jobban vagy napfény? - kérdezte mosolyogva.

- Nem igazán. Mióta vagy itt? - ültem fel az ágyon. Egy kicsit megszédültem,ezért a fejemhez emeltem a kezemet.

- Fél órája jöttem,de nem akartalak felkelteni. - csúszott közelebb hozzám.

- Olyan szerencsétlen vagyok. - hajtottam hátra a fejemet,és kínomban kuncogtam magamon. De még a nevetés is fájt.

- Miért vagy az?

- Mennyi minden történt velem a mai nap. Eddig semmi ilyen nem történt. Amióta találkoztam veled,minden olyan könnyen ment,és nem történt velem semmilyen szerencsétlenség. Úgy tűnik kezd visszatérni,a szerencsétlen énem. - néztem JungKook-ra,

- Volt egy rossz napod. És akkor mi van? Előfordul ez mindenkivel. Vagy esetleg a Napkirálynővel nem szokott? - vigyorodott el.

- Amióta találkoztam veled nem. Előtte nagyon szerencsétlen voltam. Elvetted a balszerencsémet. Mostanában nem voltál balszerencsés? - tűnődtem el JungKook-ot nézve.

- Nem voltam az. Tudod én vagyok az arany maknae. Nekem minden sikerül. - húzta ki magát.

-Ch...Egoista! - tettem karba a kezeimet a mellkasom előtt - Amúgy meg reggel a reggelinél nagyon rosszul eset,hogy te is kinevettél. Hülyét csináltál belőlem. - konyult le a szám.

- Nagyon felfújod a dolgokat. Próbáltalak jobb kedvre deríteni,de úgy tűnik neked most semmi sem felel meg. Miért vagy ilyen hisztis mostanság? Már zavar egy kicsit. Tegnap este nem zavart,de ma már igen. Mi zajlik le ilyenkor a fejedben? - nézett rám kiakadva. Lehetett látni rajta,hogy nagyon elege van belőlem.

- Ilyen vagyok! Ha nem tetszik,akkor nem tetszik. Fogad el! Egyébként meg mindig is ilyen voltam. Nem tudom,hogy eddig miért nem vetted észre. Ezért voltam világ életemben egyedül,mert kibírhatatlan vagyok. Nem is értem,miért nem vetted eddig észre. - förmedtem rá.

- Én sem értem magamat. Talán ott akkor azon a napon...Nem kellett volna oda mennem hozzád,hanem hagynom kellett volna,azt hogy ott szenvedj. Igazad van! Meg kéne tanulnod végre hálát adni,másoknak. Ch...Ez kész! Majd szólj,ha észhez tértél. Akkor szóba állok veled! - állt fel az ágyról,és kiviharzott a szobából.

Mi volt ez? Mit mondtam neki? Mi a fenét műveltem?

Magam sem tudom mi volt velem,de legbelül éreztem,hogy óriási hiba volt. Főleg azért,mert ahogy innen haza megyünk, a lányokkal összeköltözünk. És én nem láthatom JungKook-ot,se a többieket. Nagyon keveset fogunk találkozni...és.... Tényleg egy rossz ember vagyok. Elüldözöm magamtól azokat az embereket,akik szeretnek.
Ahogy ezek a gondolatok eszembe jutottak sírni kezdtem...és nem tudtam abbahagyni akár,hogy is akartam.

Este amikor a lányok visszajöttek,azonnal elkezdtek kérdezgetni,hogy mi történt:

- Megint itt volt a papagáj? - kérdezte Hee Min

- Nem....JungKook...- fújtam ki az orromat.

- Mi történt vele? Ő is megsérült? - SeNa nagyon megijedt a tudattól,hogy van még egy sérült.

- Nem...Összevesztünk...- temettem az arcomat a kezeimbe.

- Elmondtad neki,hogy elköltözöl?

- Nem...Még nem is tudja,hogy elköltözök...Amiatt vesztünk össze,hogy eddig nem is ismertük egymást igazán,meg ehhez hasonló dolgok,de gondolkozni sem tudok rendesen. Nagyon csúnya dolgokat vágtam a fejéhez. - gördült le egy újabb könnycsepp az arcomon.

- Ahj... Haru! Keblemre! - húzott oda magához MiRa. MiRa-t átölelve sírtam tovább,és JungKook szavai visszhangzottak a fejemben.
Igaza volt mindenben,de a makacsságom nem tudta elfogadni. Túlságosan én központú lettem az elmúlt időben. Ezen változtatnom kell.

JungKook nélkül még mindig az utcán lennék. És nélküle nem tudnék létezni.
Nem bírtam csak,odabent ülni,és sajnáltatni magamat. Beszélnem kellett JungKook-al.

- Elmegyek beszélek JungKook-al! - bújtam ki MiRa óvó kezei közül.

- Rendben menj csak! - mosolyodott el biztatóan.

Felálltam,majd az ajtó felé vettem az irányt. Nem tudtam merre megyek,csak mentem. Mentem arra amerre a lábaim vittek,és csak egy valami lebegett előttem JungKook. Az,hogy megtaláljam.

A partra érve meg is találtam. A homokban ült,és az esti csillagos eget kémlelte. Vettem egy óriási levegőt,majd elindult felé.
Szépen csendben leültem mellé,és rápillantottam,de Ő úgy tett mintha észre sem vett volna.

- Kookie! Figyelj! Sajnálom! Tudom én is,hogy mostanában nagyon megváltoztam,és sok gondok okoztam,de...Teljesen igazad van mindenben. A találkozásunk óta gondolkoztam azon,hogy azt amit akkor tettél,hogy hálálom meg a többieknek,de legfőbb képen neked. Annyi mindent tettél értem,de én semmit sem tettem azért,hogy egy kicsikét is érezed azt,hogy helyesen tetted azt amit tettél. Én tényleg nagyon szeretlek! És nem tudnám elképzelni az életemet nélküled...Bele sem merek gondolni abba,hogy mi lenne velem,ha te nem lennél. Kérj tőlem bármit,én megteszem! Csak kérlek maradj mellettem,mert nélküled elveszettnek érzem magam! - végig őt néztem. Neki még az a szeme sem rezzent úgy nézete a végtelen égboltot.

Egy pár perc után fordult felém. Mélyen a szemembe nézett. Szemei úgy ragyogtak mint az égen a csillagok.

- Csak annyit kérek,hogy szeress! Mást nem is akarok. Szeress ennyit kérek! - hajolt hozzám egy kicsit közelebb. - Szeretni fogsz? - kérdezte meg ajkaimra lehelve.

- Szeretlek! Szeretni foglak,öröké! -  simítottam meg az arcát.
Ekkor rögtön ajkaimra tapadt. Kezeit az arcomra vezette. Nagyon elmélyült a csókunk. Talán túlságosan is.
A kezeimet JungKook dereka körül összefűztem,és teljes testemmel felé fordultam. Amikor JungKook beleharapott alsó ajkamba,én belenyögtem a csókunkba,majd JungKook ölébe másztam. Ajkaink közben sem váltak el. A kezeimet nyaka köré vezettem,és nyakát simogattam. Nem tudom,hogy hogyan jöttek ezek a dolgok,de nagyon ösztönösen csináltam. Szerintem!

Egy idő után a hajába túrtam,és összeborzoltam neki. Ő erre elmosolyodott,és az vetette véget a hosszú csókunknak.

- Mi lesz velünk később? Ha már,most ennyire nem bírunk magunkkal. - kuncogott a végén,és egy kicsikét elhajolt tőlem,hogy szemembe nézhessen.

- Ez mutatja,hogy mennyire vonzódunk egymáshoz. Mind testileg,és lelkileg is. - turkáltam még mindig a hajában. Olyan puha,és selymes,és az illata is nagyon kellemes!

- Ígérd meg,hogy soha többet nem mondasz olyanokat amiket pár órával ezelőtt mondtál a szobában! -nézett rám most már komolyan.

- Megígérem! - adtam egy puszit ajkaira.

- Az a púp a fejeden még mindig nagyon csúnya. - bökött oda az egyik újával.

- Nem emlegesd! Most egy időre ki is ment a fejemből,hogy ott van. - fogtam meg a hajamat és a homlokom elé húztam,hogy ne lássa.

- Heheheh...ez az igazi Haru! - nevette  el magát,majd adott egy puszit ajkaimra.

- Gyerekek ti mi a fenét csináltok idekint? Vacsoraidőben? Várjunk csak! JungKook,Haru ti együtt vagytok? - jött közelebb a fiúk menedzsere.

Lebuktunk!

- Igen,Sunbae-nim! - álltam fel JungKook öléből - JungKook és én együtt vagyunk. - húztam ki magam büszkén

- Várható volt! Mióta tart? -  mosolygott rám

- 4 napja! -állt fel JungKook is.

- Akkor nagyon friss a dolog! Örülök nektek! - mosolygott még mindig - De tényleg gyertek enni! Haru neked meg pihened kell. Úgy,hogy vacsora után a szobában kell tartózkodnod végig. Értettük egymást? - kapkodta a tekintetét köztünk!

- Igen értettük! - mondtuk egyszerre JungKook-al.

Hármasban elindultunk vacsorázni.

A nap vége mégis jól végződött hála JungKook-nak. Lehet,hogy azt mondják,hogy ez egy tini szerelem hamar elmúlik,de én tudom,hogy nem csak erről van szó. Akkor azon a napon,amikor találkoztam JungKook-al,az volt az én második esélyem,és most már nem bánom,hogy belementem. Sőt nagyon is örülök neki,hogy találkoztam végre az én Cseresznyevirágommal!

Itt is van a kövi rész!
Remélem tetszett mindenkinek! :) Nagyon köszönöm a megjegyzéseket facebook-on is és itt is. Nagyon,de nagyon jól esnek! :) ^^

B.U.É.K!! MINDENKINEK!!! :) <3

XO: Eszter ^^