4.fejezet Melegebb éghajlat

4.fejezet Barátok csatája

*Másnap*

- JiMin mi a fenét keresel az ágyamban? - néztem rá az említett személyre,aki mellettem feküdt az ágyban.

- Megvédelek JungKook-tól, nehogy beosonjon este,és megrontson téged. Az én kis hercegnőmet.- lett éber,és jó szorosan megölelt.

- Menj már! -toltam el magamtól - Mit tenne már JungKook? Még nem is vagyunk együtt,csak egy randin voltunk,ez még nem jelent semmit. Babo! -löktem meg a fejét.

- Honnan tudod,hogy JungKook-nak nincsenek ferde hajlamai?

- Onnan,hogy ismerem,nem tenne velem olyant ami nem tetszik,vagy nem akarom. Szeret,és nem akarna nekem fájdalmat okozni. - mosolyogtam JiMin-re.

- Neked nem akar fájdalmat okozni,de a legjobb barátjának már sikerült. - váltott át mérgesre.

Időm sem volt megszólalni,vagy megállítani olyan gyorsasággal pattant ki az ágyamból,és hagyta  el a szobámat.

Mi volt ez? Mi ütőt JiMin-be?
Éretlen arckifejezéssel mentem ki már felöltőzve a konyhába.

- Jó reggelt Haru! Ne már...pedig felkészültem arra,hogy megint pisziben látlak! - szomorodott el TaeHyung.

- Elkéstél Tae! Majd máskor! - kacsintottam,rá ás átöleltem félkézzel.

- Jó reggelt mindenkinek! - köszöntem a többieknek. Majd a tekintetemmel próbáltam megtalálni JungKook-ét. De még nem volt sehol.

-JungKook hol van? - kérdeztem meg TaeHyung-ot.

- Biztos alszik még. Most már fel kéne kelnie. 10-re az ügynökségnél kell lennünk. És 9 óra van. Felkelted? - mosolygott rám Rap Monster.

- Majd én felkeltem! -pattant fel JiMin és rohant a JungKook-kal közös szobájukba.

- Majd akkor JiMin felkelti. - néztem az ajtó felé mosolyogva - Mi lesz ma reggelire?

- Önkiszolgálás,mert nincs időnk. -harapott bele egy almába J-Hope.

- Ne szórakozzatok már! Összedobok valamit gyorsan. - nyitottam ki a hűtőt. Kivettem belőle egypár zöldséget, bacont,és tojást. Nem tudtam,hogy mit csináljak belőle,de össze dobtam valamit,amit a fiúk nagy érdeklődéssel néztek végig.

JungKook ,és JiMin fél 10-kor jöttek ki a szobából. Mind a ketten feszültek voltak. Ahogy leültek az asztalhoz lehetett érezni,hogy történt valami kettőjük között ami az egész csapatott frusztrálta. Én is éreztem,hogy valami nincs rendben,mert JiMin reggeli viselkedés...Na meg JungKook. Kijött a szobából látott is,de köszöni nem köszönt. Még csak nem is mosolygott rám. A tegnapi után. Haza felé azt ígérte,hogy innentől kezdve együtt járunk,és ezt nem fogja titkolni. De ennek ellenére meg egy "Sziát" sem tudott ki nyögni nekem. A többieknek köszönt csak nekem nem. Valami történt amit én nem tudok? Majd ma ha a szünetben találkozunk akkor beszélek vele. Gondoltam én. De nem volt annyira egyszerű mint,ahogy gondoltam.

A reggeli után jött értünk a kisbusz,hogy elvigyen minket dolgozni. A fiúk elkísértek engem az edzőtermemig,majd ők tovább mentek hangpróbára. Az elköszönéskor JungKook számba sem vett,ahogy JiMin sem. Pedig eddig mindig megszoktak ölelni. A többiek meg is öleltek .V előszeretettel lecsúsztatta a kezét a hátsómra,és bele is markolt. De JungKook nem állította le pedig ilyenekért mindig szokott neki szólni érte. De most nem. Amióta felkelt rideg velem,és ez a pillantásából is látható volt. Érzelem mentesen nézett rám. Talán nem is szeret,ahogy azt Ő állította?

Egész nap JungKook-on gondolkoztam.Semmi máson nem járt az agyam. A táncot mint egy robot úgy csináltam. Most semmi érzelmet nem vittem bele a mozdulataimba,pedig arról vagyok "híres",hogy érzelmesen táncolok. De most nem volt benne semmi érzelem az edzőm meg is kérdezte,hogy mi a bajom. Én csak annyit mondtam,hogy összevesztem az egyik Bangtan-os taggal. Ebből meg is érette és utána nem hajtott annyira.

Ebéd szünetben át mentem a stúdióba a fiúkhoz. De az ajtóban megtoppantam. Hatalmas hangzavar. Veszekedtek egymással.

-  Megfogadtuk,hogy egyetlen egy lány sem állhat közén. Akkor most mégis miért veszekszünk miatta? - kérdezte JungKook higgadt hangon.

- Mert mind a ketten szeretjük,és nem hagyom azt,hogy egy könnyen a tiéd legyen. Nekem is ugyan akkora esélyeim vannak mint neked. - JiMin hangja nem volt valami higgadt,és halk sem.

- Srácok! Szerintem jobb ha ezt befejezitek. JiMin te nyugodj bele,hogy JungKook-ot választotta. JungKook te meg törődj vele. Egy óriási érték Haru és nem akarjuk mi sem elveszíteni. Úgy hogy kérlek nyugodjatok meg. Szörnyű azt látni,hogy viszálykodtok egymással. Kérlek benneteket! - hallottam meg Nam Joon hangját.

Miattam veszekedtek? JiMin is szeret? Hogy lehetnek ennyire naivak a férfiak?

Az ablakon belestem,és azt láttam,hogy JungKook és JiMin kezet fognak. Akkor ezt az jelenti,hogy békét kötöttek. Itt van az alkalom a belépőmre!

- Hali srácok! Mizu? -törtem be az ajtón.

- Szia Haru! Éppen szünetünk van. Neked is? -jött oda hozzám J-Hope.

- Igen! Ezért gondoltam leellenőrizlek benneteket. Ugye nem csináltatok semmi hülyeséget? Esetleg veszekedés vagy valami ilyesmi? - néztem rá JungKook-ra, szúrós pillantással.
Értetlen fejet vágott,de hamar rájött,hogy mit gondolok a többiekkel ellentétben.

- Beszélnünk kell Haru! -indult kifelé. Mikor mellém ért megragadta a kezemet,és kihúzott maga után az ajtón.
     Benyitott egy ajtón felkapcsolta a szobában a villanyt,és bevezetett. Egy takarító szertár volt. Nagyon kicsi. Ketten alig fértünk el benne. Ezért én a falnak nyomódtam JungKook pedig kb 10 centire állt meg előttem.

- Hallottad a veszekedésünket? Mióta voltál az ajtó előtt? - kérdezte egy kicsikét ingerülten.

- Igen hallottam. Onnantól hallottam,hogy te mondtad,hogy megegyeztettek,hogy egy lány nem állhat közétek. De kérlek ne legyél ingerült,mert megijesztesz! - fordítottam el a fejemet,hogy ne lássam a mérges arcát.

-Sajnálom! - fogta meg az államat és maga felé fordította a fejemet - Akkor tudod,hogy JiMin is szeret téged. Ez változtat az érzéseiden amit irántam érzel? Érzel valamit JiMin iránt? - nézett bele a szemembe. Nagyon elveszettnek tűnt a tekintete.

- Szeretem JiMin-t,de csak úgy mintha a testvérem lenne. Ugyan így érzek a többiek iránt is. Kivéve irántad. Téged szeretlek! Senki mást.
Ahogy kimondta,hogy "senki mást" magához rántott,és jó szorosan megölelt.

- Annyira féltem,hogy nem csak engem szeretsz. JiMin nagyon fontos a számomra,és reggel elmondta,hogy szeret téged. Azért viselkedtem úgy ahogy,mert nem akartam neki fájdalmat okozni avval,hogy azt látja,hogy mi ketten mennyire jól elvagyunk együtt. Sajnálom Haru! - szorított egy kicsikét jobban magához,miközben a vállamba mondta szavait.

- Semmi baj JungKook! JiMin hamarosan megbékél. Csak féltékeny,de elmúlik. - simítottam meg a haját.
Egy nagyon picit eltolt magától,és az ajkaimba sutogtta:

 - Valamit kiakarok próbálni! Maradj kérlek mozdulatlan! -csúsztatta fel a kezeit az arcomra. Majd szépen lassan elkezdett közeledni felém.
  Mikor ajkai az enyémekhez értek a szemeim elkerekedtek,és egy pillanat alatt átfutott a hideg az egész testemen. Ajkaink között bizsergést éreztem. JungKook ajkai és illata elgyengített. Megadtam magam. Szemeimet lassan csuktam le és átadtam magam a pillanatnak. JungKook rögtön élt a lehetőséggel. Ajkait résnyire nyitotta,így az enyém is vele együtt mozdult. Először,csak az ajakpárnáink játszottak egymással. De egyszer csak arra lettem,hogy JungKook megnyalja alsó ajkamat,majd nyelvét lassan átdugta az számba. Aztán JungKook nyelvét követte az enyém is.

Nehezen tudtunk elválni egymástól,de muszáj volt,mert kopogtattak az ajtón.
Ahogy benyitottak elugrottunk egymástól amennyire csak tudtunk a kis helységben.

- Mit kerestek itt a takarító szertárban? - kérdezte meg a takarító. Nem pont a legudvariasabb az ügynökségnél.

- Csak bejöttünk,mert elvesztettem a kontaklencsém,és megnéztük hátha itt van. - vágtam rá azonnal,és hunyorítottam egy kicsit.

- És meg találtátok?

- Sajnos nem. -bigyesztettem le ajkaim.

-Akkor kifelé innen! -kiabált ránk.Félve mentünk ki mellette. Majd amikor kedvező távolságba kerültünk a szertártól elnevettük magunkat.

- A kontaklencsédet elveszteted? Ennél jobbat  nem tudtál kitalálni? - mosolygott JungKook a képembe.

- Hirtelen jutott eszembe. De nekem legalább eszembe jutott valami,nem úgy mint neked. - nyújtottam ki a nyelvemet.

- Most már le szabad harapnom. Ezért ne nagyon nyújtogasd ki a nyelvedet! - kacsintott rám,majd derekamnál fogva magához rántott. És adott egy hosszú szájra puszit.

- Most mennem kell,de majd estére találkozunk az igazgató irodájában  a megbeszélésen. Szia! - adott meg egy gyors puszit,majd elindult visszafelé.

Én is elindultam vissza a terembe.
Most már tudtam koncentrálni a táncra,és nagyon jól ment.

Amikor végeztem elmentem lezuhanyozni.majd mentem a megbeszélésre.
   A fiúk már ott voltak. Az egyetlen szabad hely JungKook és JiMin között volt. Beültem közéjük,és ekkor bosszúsan összenéztek. Úgy tűnik nem békültek ki,csak fegyverszünetet tartanak. De jó! Nem ez egyáltalán nem jó!

- Ma azért hívtalak benneteket,mert úgy gondolom kell egy kis kikapcsolódás nektek. Ezért a Karib-szigetekre utaztok el,ahol 2 hetet fogtok eltölteni. És felveszítek ott Haru első videóklipjét. Holnap este indul a gépetek. Jó szórakozást kívánok nektek. - állt fel a helyéről az igazgató,és már ki is ment.

Mindannyian értetlenül a fiúk menedzserére bámultunk magyarázatot várva.
A menedzser leült főnők helyére,és szépen lassan elmagyarázta dolgokat,úgy hogy mi is feltudjuk fogni.
Amikor sikerült felfognunk ujjongani,és ugrándozni kezdtünk.

- Megyünk a Karib-Szigetekre! Hurrá! -ugrándozott Suga V-val együtt kézen fogva.

- Végre láthatom Harut bikiniben! Hurrá! - kiabálta el magát V. Mire JungKook fejbe csapta.

- Figyelni foglak TaeTae Hyung! -mutatott rá a saját szemére,majd TaeHyung-éra
Erre én csak elnevettem magam.

Haza érve az egész csapat be volt zsongva. Szorgosan elkezdtünk bepakolni, készülődni a másnapra,és az elkövetkezendő 2 hétre.

Már nagyon késő volt amikor úgy gondoltam lefekszem aludni. Átöltöztem piszibe,és befeküdtem az ágyamba. Lekapcsoltam a kislámpámat,majd épp,hogy becsuktam a szememet hallottam,hogy valaki kinyitotta az ajtót.

Én továbbra is úgy tettem,mintha aludnék. Az ágy egy kicsikét besüpet mellettem,majd megéreztem valakinek a leheletét az arcomon. Tekintetét az arcomon éreztem. Már éppen akartam szólni,hogy ne bámuljon,amikor megéreztem két puha ajkat az ajkaimon.

Nos! Itt van a kövi rész! Remélem tetszett! :) Örülnék egypár véleménynek,ha ez nem nagy kérés. :3

A suliban volt egy íróverseny amire tanárom benevezett. Ezt a történetet kérte,hogy adjam le. Az első fejezet külön díjas lett! :) Nagyon örültem neki,nem számítottam rá. :D Nos gondoltam ezt is megosztom veletek.

Köszönöm,hogy figyelemmel követitek ezt a ficimet!

XX: Eszter