2.fejezet Új otthon

2. fejezet Új otthon

Az ébresztőórámat  lenyomva,keltem ki az ágyból. A polcról levettem a törölközömet,a tusfürdőmet és a samponomat,majd elindultam a fürdőbe. A házban akkorra csend volt,hogy az én lépéseim számomra földrengésként hangzott. Próbáltam halkan menni nehogy felébresszek valakit.
Lezuhanyoztam,hajat mostam,majd visszamentem a szobámba.

Felöltöztem az iskolai egyenruhámba.Elmentem fogat mosni,majd utána a konyhába mentem reggelit készíteni a többieknek,és magamnak is.

Sokáig el szórakoztam vele hiszen 8 embernek sok étel kell. Viszont én a sajátomat elcsomagoltam magamnak. Elmosogattam,és megterítettem. 7 órakor az első személy kómás fejjel jött ki a szobából.

-Jó reggelt! Seok Jin-ah! - mosolyogtam ahogy megláttam.

-Jó reggelt! Miért vagy ilyen korai? - jött be a konyhába.

-Iskolába megyek, és reggelit csináltam nektek. - biccentettem az étkezőasztal felé.

-Azta! Jó sok mindent csináltál.Köszönjük! - simogatta meg a fejemet.

-Akkor én most elmegyek! Remélem ízleni fog az étel. Majd este jövök.- kaptam fel a táskámat az egyik székről és elindultam kifelé  felvenni a cipőmet.

-Várj Haru! - jött utánam.

-Mond! - néztem vissza rá.

-Azt szeretnék, ha jól éreznéd magadat itt velünk. Nem akarjuk, hogy feszengj, és addig maradsz ameddig akarsz. Nem zavarsz minket.Éppen ellenkezőleg. Örülünk neki,hogy itt vagy. - mosolygott végig amíg ezt elmondta nekem.

- Köszönöm! - mosolyogtam vissza rá - Viszont most már tényleg mennem kell. Szia! - intettem neki,és kiléptem az előszobába.

Bezártam magam mögött az ajtót,felvettem a tornacipőmet,majd elindultam a suliba.
Csak egy baj volt.Nem ismertem ezt a környéket ezért,nem tudtam merre menjek. A háztól nem messze egy buszmegállót találtam. Megnéztem a menetrendeket. És hála az égnek 7:15-kor indul innen a busz ami pont a sulim melletti buszmegállóban áll meg,é és csak öt perc az út. Nagyon örültem neki. Gondoltam megfigyelem az utat,és akkor legközelebb gyalog is eljuthatok oda. Így is tettem. Gyalog 10 perc alatt elérek a suliba.

A suliban gyorsan eltelt a nap,de nekem nem ért véget.Mentem munkát keresni.A környéken lévő éttermekbe érdeklődtem,hogy nem keresnek-e mosogatott,vagy felszolgálót.De nem. Utána a kávézókba mentem. Az utolsóban,volt szerencsém. Minden nap. Iskola után este 9-ig. Végre sikerült.Megköszöntem a főnöknek,majd a kávézóból kilépve megnéztem a karórámat. 19:00 óra. És még világos volt. Nem gondoltam volna,hogy ilyen gyorsan találok magamnak munkát.De hála az égnek sikerült. Ezért boldogan indultam el haza?

-Megjöttem! - kiáltottam el magam, ahogy beértem az előszobába.De szerintem nem hallották,mert nagyon hangosan hallgatták a zenét.
Ahogy beléptem a nappaliba a szemem elkerekedett,és lecövekeltem. Mind a heten félmeztelenül ugráltak a TV-ből kiszűrődő zenére.
Aztán TaeHyung észre vette,hogy itt vagyok. Elkiáltotta magát.

-Srácok,Haru itt van! Akkor észleltem fel,amikor mind a 7 sötét szempár engem nézett és,mint ahogy én is nem értették a szituációt. Én szakítottam meg a kínos csendet:

- Khm...Nos...én..izé...nem láttam semmit. - hajtottam le a fejemet. Tőlük még mindig nem jött válasz. Csak lefagyva bámultak engem. Ismét felnéztem rájuk. Természetesen,mint minden lányban ezért bennem,is elindult egy olyan késztetés,hogy végig nézzem őket. Ahogy mindenkin végig futott a tekintetem éreztem,hogy egyre forróbb az arcom, és amikor JiMin-hez értem...Végem lett.
-Jézusom öltözetek már fel!- kaptam a kezem a szemem elé.

-Bocsi! - mondták egyszerre.

- Most már kinyithatod a szemedet van rajtunk felső.

Hallgattam rá,és ismét rájuk néztem. De egyikük sem vett fel pólót.
-Ne szórakozzatok velem! - takartam el ismét a szememet - Elmegyek vacsorát csinálni. Kérlek öltözetek fel! - indultam el kifelé a nappaliból. Bementem a szobámba, ledobtam a táskámat. Átöltöztem. Majd mentem vacsorát csinálni.

-Milyen volt a suli? - jött be a konyhába Jung Kook.

-A szokásos. Unalmas,és gyorsan lezajlott,viszont találtam munkát!- néztem rá egy pillanatra,miközben szeleteltem a zöldséget.

-Tényleg? Hol?

-Egy kávézóban a környéken.Minden nap iskola után este 9-ig. Hétvégente meg amikor behívnak,akkor kell csak mennem.- tettem bele a serpenyőbe a zöldségeket.

-Akkor elfoglalt leszel. - sóhajtott fel. -Pedig azt hittem,hogy sok időt töltesz majd velünk.- tekintetét végig magamon éreztem.

- Jung Kook, ti is ugyan úgy elfoglaltak vagytok mint én.És én megmondtam,ha lesz elég pénzem,akkor nem zavarok tovább.Veszek magamnak egy lakást,és ellátom magam.Nem akarok senkinek sem a terhére.....- nem tudtam befejezni,mert közbe vágott.

-Nem zavarsz minket,és nem vagy a terhünkre. Sőt örülünk,annak,hogy itt vagy velünk.Ha csak egy napja,de akkor is jó,hogy itt vagy.Szerintem jó hatással lesz ránk, az, hogy egy lány is van velünk. De miért gondolod,hogy zavarsz akárkit is ebben a házban? - fogta meg a vállaimat,és maga felé fordított.


- Mert egész életemben útban voltam mindenkinek. - néztem bele egy pillanatra a szemébe,majd vissza fordultam az étel főlé.

- Akkor, ez neked is egy lehetőség. - tette ismét a vállamra kezét mire ránéztem,és kacsintott egyet -Segíthetek valamiben? - mosolyodott el

-Ha akarsz, akkor megteríthetsz,és szólhatsz a többieknek. - mosolyogtam ismét rá.

Jung Kook  szorgosan terített,én meg figyeltem az ételre.Majd utána elment,és amikor visszajött akkor a többiek is jöttek vele.
Levettem a tűzhelyről a serpenyőt.A tartalmát egy tálba tettem,és azt vittem oda az asztalhoz.A fiúk azonnal nyúltak a merőkanálért.

-A reggeli nagyon finom lett! Köszönjük Haru,hogy megcsináltad. - szólalt meg Suga ameddig várta,hogy ő is szedhessen az ételből.

- Semmiség! - mosolyodtam el, és utána rögtön lesütöttem a szemeim. Nem tudom,miért,de nagyon feszengve éreztem magam.  Az asztal alatt a kezeimet néztem,és a nadrágomat szorongattam. Nagyon furcsa volt ennyi fiú között egyedüli lánynak lenni.

- Haru!

- Tessék?! -kaptam fel e fejemet.

- Vegyél az ételből, még mielőtt valaki megeszi az adagodat. - mondta V széles vigyorral az arcán. Az a valaki ő lenne? 

Csendben szó nélkül nyúltam a kanálért,és vettem az ételből,majd a pálcikát a kezembe véve bekaptam egy falatott. Mind a 7 szempár engem nézett, nagy kíváncsisággal. És ez elégé feltűnő volt,mert ők nem ettek,hanem engem néztek. Jelzésnek,hogy zavarnak köhintettem egyet,de ezt nem fogták fel.

- Mi olyan érdekes rajtam? - néztem én is végig magamon,és rajtuk. Ez már tényleg nagyon kellemetlen volt.

- Végre enni is láttunk! - mosolyodott el J-Hope.

-Mi benne annyira érdekes?

- Mivel reggel nem ettél velünk,ezért aggódtunk azért, hogy ettél-e valamit. Tényleg,ettél ma valamit? - kérdezte meg Rap Monster.

-Igen persze! Vittem magammal ételt a suliba.Éhezni nem éheztem soha sem ne aggódjatok. - kuncogtam egy kicsikét,hogy oldjam a feszültséget.

- Akkor ennek örülünk! A másik dolog meg...erről szeretnénk komolyan elbeszélgetni. Jin mondta,hogy reggel már beszélt veled erről,és JungKook is említette neked. Addig maradsz ameddig,akarsz. Egyáltalán nem zavarsz minket. És beszéltem a kiadónk vezetőjével. Engedélyt adott rá,hogy maradhatsz, és szép dolognak gondolta,hogy segítettünk egy elveszett lánynak.-mondta Rap Monster.

- Utána engem is behívott,mivel én hoztalak ide.És megkérdeztem,hogy nem hallgatna-e meg téged,hátha tehetséges vagy az éneklésben.Ez neked nagyon sokat jelentene,és akkor már lenne okod arra,hogy velünk lakj,plusz lenne munkád is. Idol lehetnél. Ő ezt az ötletemet örömmel vette. Halnap vár téged egy meghallgatásra,ha te is akarod. - mosolygott rám JungKook.

Én mint idol? Annyi ember előtt, énekelni és táncolni? Nekem nem menne. 

- Nos...izé...én...tudjátok...nem merek ki állni emberek elé. Szeretek énekelni,de nem tudok ki állni egyetlen egy ember elé sem táncolva,vagy énekelve. Még az iskolai bulikon, sem merek táncolni. Nem biztos,hogy képes lennék rá. - tűrtem el egy kusza hajtincset a fülem mögé zavaromban.

- Csak próbáld meg. Ez egy nagy lehetőség,és mi is segítünk. Sőt ha akarod,akkor holnap mi is beülünk a meghallgatásra.Biztatás képen. Mit szólsz? - biztatott Jin.

- Miért biztatok ennyire? Nem is hallottatok még énekelni.

-Tévedsz! Reggel fent voltam,amikor zuhanyoztál,és hallottam,hogy énekelsz. Nagyon jó hangod van. - kacsintott rám Jin.

-Te hallgatoztál miközben zuhanyoztam? - kerekedett el a szemem.

-Csak egy kicsit. Kíváncsi voltam arra,hogy ki az aki hajnali 5-kor zuhanyzik. - vigyorodott el- Nem tudtam aludni,ezért felkeltem.

- Egy próbát megér. - adtam be a derekam. Erre mindannyian éljenezni kezdtek. A vacsora innentől kellemesen telt, és végre beindult a beszélgetés köztem,és a fiúk között. Kezdetem feloldódni a társaságukban. Vacsi után közösen elpakoltunk,elmosogatunk,majd utána segítetek felkészülni a halnapi napra. Elláttak néhány tanáccsal,és javasoltak néhány dalt,hogy mit énekeljek. Utána a fürdőszoba beosztás szerint elmentünk fürdeni,aztán még megnéztünk egy filmet,majd elköszöntünk egymástól és eltettük magunkat holnapra.

*Másnap*


Mivel hétvége volt ezért,nem keltem korán.Délután kellett mennem a meghallgatásra ezért ráértem,de így is legkésőbb reggel 9-kor komásan mentem ki. Viszont akkor amikor kiértem nem gondoltam volna,hogy 7 gyönyörű kíváncsi szempárral találom szembe magam. A pizsim egy rövid nadrágból,egy 2-szer akkora,mint én pólóból állt. Jól végig néztek,bár csak a lábaimat láthatták. De akkor is megnéztek,ahogy én is őket.Mert már felöltözve harci díszben ültek az asztalnál.

- J-jó reggelt! - törtem meg a csendet.

- Jó reggelt! - mosolyodtak el egyszerre,és egyszerre is köszöntek. Ilyenkor ijesztőek! Komolyan mondom!

- Hova mentek?

- Egy műsor felvételére megyünk! Ne aggódj,végzünk a meghallgatásig,és haza is jövünk érted előtte. Gyere ülj le reggelizni! - válaszolt nekem Jin. Szépen lassan odasétáltam az asztalhoz,és leültem a tegnapi helyemre JiMin ,és V mellé.

Reggeli után a fiúk elmentek én meg egyedül maradtam a házban. Ismét elpakoltam magunk után,majd gondoltam rendbe rakom a házat egy kicsit. Felporszívoztam mindenhol,és kimostam a szennyes ruhákat. Evvel legalább elment az idő,egy kicsit. Utána meg TV-t néztem. Majd felöltöztem a legszebb ruhámba amit találtam. Az az egy rövid koptatott farmer nadrág,egy ujjatlan fehér felső, és az egyetlen piros Converse tornacipőm. Nincsenek szép ruháim,és sok sincsen. Ezért elégé egyszerűen öltözök. Majd mikor megfésültem a hajamat hallottam,hogy valaki bejött.

- Haru,készen vagy? Indulhatunk?

- Igen! - mentem ki a szobámból. V jött be értem,és hogy rövid nadrágban voltam,jól megnézte a lábaimat.

- Legalább ne néznéd ennyire feltűnően. - forgattam meg a szemeimet nevetve, az előszobában felvettem a cipőmet,majd elindultunk.
Oda lent beültünk a kis buszba,és útnak indultunk.

Beérve az épületbe egy kicsikét elbizonytalanodtam,de a fiúk ott voltak mögöttem és támogattak.
Az irodába először ők mentek be. Köszöntek mindannyian az igazgatónak,majd Rap Monster megszólalt:

- Itt van Haru is. - fordult meg,és engem behúzott az ajtón,majd maga elé állított.

-Jó napot! Lee Haru vagyok! - hajoltam meg mélyen. - mire a fiúk mögöttem susogni kezdtek. Elégé kellemetlen volt ez is.

- És mond,csak Haru hány éves vagy? - kérdezte kedvesen az igazgató

- 16 éves vagyok.

Ekkor felállt,és oda jött elém. Majd elmondta első látásra mi a véleménye rólam:

- Szép arc,aranyos kisugárzás.Kicsit alacsony,de ez nem nagy baj. - mosolygott rám - Tudsz énekelni?

- Igen tudok. -nyeltem egy nagyot.

-Akkor énekelj nekem egy dalból pár sort. - utasított,és egy pár lépést hátrébb ment.

Végül a fiúkkal közösen választott dalt énekeltem el. TaeYeon Closer című számát,amihez a fiúk zenei alapot is hoztak,és betették az irodában lévő lejátszóba.A kezembe adtak egy mikrofont,és várták azt,hogy elindíthassák.Vettem egy óriási levegőt,majd kifújtam,és bólintottam,hogy indíthatják.

Mintha az idő lelassult volna. Végig becsukott szemmel énekeltem,csak néha nyitottam ki,és próbáltam a legtöbbet kihozni magamból. Nem pár sort énekeltem,hanem az egészet. Amikor vége lett a számnak, akkor a szemeim kipattantak,és a velem szemben lévő férfi arcával találtam szembe magam.
Az arcán egy kis meglepetést véltem felfedezni. Egy pillanatra ránéztem a fiúkra,akiknek viszont tisztán lehetett látni,hogy mit gondolnak. Leesett állal bámultak engem.

- Nos Haru! Szépen énekelsz,és van valami különleges a hangodban amit eddig még egyetlen női hangban sem hallottam.Különleges.

- Táncolni tudsz? - jött az újabb kérdés.

- Nem tudok táncolni...vagyis nem tudom,hogy tudok. Az a típus vagyok,aki inkább hallgatja a zenét,és nem táncol rá.

- Nekem kellesz! A táncolás biztosan menni fog. Most azonnal elintézzük a papírokat,és jövő héttől kezdheted is a gyakorlást. Kivételesen te kapsz fizetést,mert tudom milyen nehéz az életed. Megegyeztünk? - mosolygott rám.

- Nagyon szépen köszönöm! - hajoltam meg,és örömömben elejtettem egypár könnycseppet. Majd a fiúk örülve a sikeremnek odajöttek hozzám,és velem együtt ugráltak.

Ezt az egészet JungKook-nak köszönhetem. Mint ahogy azt,is,hogy tető van a fejem fölött. Azt is,hogy végre barátokra leltem,és végre kezd minden megoldódni az életemben. Tényleg ő az én legjobb barátom,a megmentőm, az én cseresznyevirágom.

Nos itt van a következő rész! Remélem tetszett! Örülnék egypár visszajelzésnek,kritika is jöhet bármi. :) Köszönöm mindenkinek!