12.Fejezet Évekkel később

12. fejezet Évekkel később

* 5 évvel később*

Írói szemszög:

         Egy nagy ugrás a történetben. Úgy gondoltam, hogy ezek után a dolgok nem lesznek annyira érdekesek, viszont az 5 évvel későbbi események annál inkább. Így hát a történet most már egy kicsikét előre haladt, de ne féljetek nem maradtatok le semmi érdekesről, mert nem történt semmi érdekes. Haru élete végre sínen van. Szerető, boldog család, barátok, szerelem, hírnév, elismerés. Amire mindig is vágyott. Szóval kb ennyi történt. Remélem, hogy nem baj, ha ekkorát ugrok a történetben. Jó olvasást hozzá! J

Haru szemszöge:

       Az elmúlt 5 év életem eddigi legjobb 5 éve volt. 1 évig voltam a SunShine tagja, utána elhagytam a lányokat. Ez azért volt, mert az ország, a Big Hit, és a rajongók azt gondolták, hogy sikeresebb lennék szólistaként, és színészként. Mivel a bátyám is színész. Hát igazuk lett. Színészként óriási sikereket értem el. Mellette a szóló karrierem is beindult, de inkább a színészkedés hozta meg a nagy sikert. A SunShine tagjaival, még mindig baráti a viszony, de most már csak 3-man vannak.

A családommal való viszonyom is nagyon jó lett, mintha ők neveltek volna fel. Az alma nem esik messze a fájától. Lehet, hogy nem mellettük nőttem, fel, de szinte azonnal a családtagja voltam. Ugyan olyan a személyiségem, mint anyáé. Ezért vele nagyon bensőséges lett a kapcsolatom. A család többi tagjával is nagyon jól kijövök. És imádom a családomat.

      JungKook! Róla annyi mindent tudnék mesélni. 5 éve vagyunk együtt. Voltak hullámvölgyek a kapcsolatunkban, de mégis együtt vagyunk még, és nagyon boldogok vagyunk. Egyszerűen nem tudok olyan dolgot mondani rá, ami rossz. Tényleg Ő az életem értelme! Megígértük egymásnak, hogy örökre együtt leszünk bármi áron.

*2020 január 5.-e*

Az egész napomat szervezkedéssel töltöttem. Ugyanis elvégeztem egy egyetemet ahol esküvőszervezőnek tanultam. És egész nap egy esküvőt szerveztem. Rohangáltam a virágoshoz, a fogadási helyszínhez, a ruhaszalonba… stb. Ezzel meg is szerveztem az esküvőt, ami a délután folyamán le is zajlott. Sikeresen! Ez után a szüleim házában pihentem ki a nap fáradalmait. Hétvégen állandóan a szüleinknél vagyunk, én is, és Min Ho is. Kivéve akkor ha forgatunk.

  A konyapultnál ücsörögtem anyut figyelve. Éppen főzte a vacsorát.

- Holnap kezdődik az új dromam forgatása. – haraptam bele egy almába.

- Az jó! És mi a helyzet JungKook-al? – nézett rám anya egy pillanatra. Az egész családom kedveli JungKook-ot és támogatják a kapcsolatunkat. Anya talán egy kicsikét túlságosan is.

- Lemezfelvétele van. Egész héten nem találkoztam vele. De miért kérdezed?

- Hát csak úgy. Remélem, egyszer Ő is rászánja magát, és megkéri a kezedet, úgy mint ma a bátyád is teszi. – nézett anya MinHo szobája felé. Pár másodperccel később az említett ki is lépet.

- Oppa tényleg megkéred Suzy kezét? – támadtam le azonnal.

- Igen tényleg. Ma este akarom. – mosolyodott el.

- Hol? – kérdeztük egyszerre anyával.

- Először elviszem vacsorázni utána, meg elviszem a Han folyóhoz. A Banpo-hídon akarom megkérni. – mutogatta a dolgokat, a maga módján. Mintha a szavait nem tudtuk volna felfogni.

,,Csing-csing” szólalt meg a kaputelefon.  MinHo szaladt oda felvenni.

- Halló!

- Oppa Suzy vagyok! Beengedsz? – hallottuk meg Suzy hangját.

- Nem! Máris megyek le! – nyomta ki a telefont. –Sziasztok! Kívánjatok szerencsét! – hozta fel a kabátját, és a cipőjét, majd becsukta maga után az ajtót.

Ezt követően az én telefonom is megcsörrent. JungKook neve volt a képernyőn.

- Szia!- vettem fel a telefont

- Szia Haru! Most végeztem a felvétellel. Mit szolnál egy vacsorához? Az elmúlt egy hétben nem is találkoztunk, ezért gondoltam, hogy most találkozhatnánk egy kicsit.

- JungKook te komolyan megmagyarázod azt, hogy miért találkozunk? Egy szavad kerül, és már megyek is. Nem kell magyarázkodni. – kuncogtam bele a telefonba

- Rendben, akkor fél óra múlva ott vagyok érted. Szeretlek! – hangjában hallottam, hogy elmosolyodott

- Rendicsek! Én is szeretlek!- majd letettük.

- Na, a te lovagod is felbukkant? – fordult felém anyu, miközben a szemöldököt húzogatta. 

- Anya! Mondtam már, hogy ne gondolj semmi házasságra. Még ne. Majd pár hónap múlva beszélhetünk róla! Most megyek készülődni. JungKook fél óra múlva itt van értem. – álltam fel a pulttól, és a szobámba mentem.

Gyorsan magamra kaptam valami szebb, és melegebb ruhát. Hajamból kiszedtem a gubancokat. Majd kijavítottam a sminkemet, majd az előszobába mentem felhúzni a cipőmet, majd a falnak támaszkodva lestem a kaputelefont. 10 percig ácsorogtam még, amikor megszólalt.

- Halló! - vettem fel

- Szia, én vagy…- nem értettem mit mondott, mert már le is tettem. Elköszöntem gyorsan anyától, majd, mint a villám rohantam lefelé a lépcsőn. A lépcsőn! 20. emeletről. Lifttel is mehettem volna, de sietni akartam. És a tudat, hogy végre láthatom JungKook-ot felpörgetett.

   A lépcső legalján várt. Ahogy meglátott, hogy rohanok le a lépcsőn elmosolyodott, és tát karokkal várta, hogy karjai közé ugorjak. Óriási erővel rohantam neki mellkasának, és jó szorosan átkaroltam derekát. Az érkezés pillanatában ő is azonnal átölelt.

- Annyira hiányoztál! – mondtam bele mellkasába, és jó mélyen beszippantottam kellemes, férfias illatát.

- Te is hiányoztál Haru! – szorított még erősebben magához. Eme romantikus pillanatunkat a telefonom csörgése zavarta meg. Anya volt az.

- Szia kislányom, csak annyit akarok mondani, hogy: Induljatok, már el! És remélem, hogy egy gyűrűvel az ujjadon mész haza.

- Anya ezt már megbeszéltük. Rendben indulunk! Leteszem! – még valamit mondott, de már nem értettem mert kinyomtam.

JungKook kezét megfogva elindultunk kifelé. Az autó ajtaját udvariasan kinyitotta nekem, majd be is csukta azt. Ő is beszállt a kocsiba. Bekapcsolta a biztonsági övemet, és a sajátját is, majd a motort beindítva elindultunk.

         Az étteremben az asztalhoz leülve az étlapot nézegettem JungKook-al együtt. Miután leadtuk a rendelést rögtön elkezdtünk beszélgetni.

- Hogy ment a felvétel? – kérdeztem én először

- A szokásos. De inkább arra, vagyok kíváncsi, hogy hogy alakult a barokk esküvő? – nézett rám kíváncsian.

- A kezdeti nehézségekhez képest nagyon jól. Minden jól alakult. Kivéve, azt hogy a lovak a fogadás bejárata elé kakiltak! – a végén elnevettem magam, hát igen eléggé érdekes a sztori.

- De gondolom megoldottad. – mosolygott ő is.

- Ez csak természetes! – húztam ki magam.

- És az új droama?

- Holnap kezdődik az első forgatási nap. Remélem jól fog sikerülni, és azt is remélem, hogy nem fog annyira elhúzódni a forgatás. – néztem bele a telefonom naptárába.

- Miért?

- Mert sok esküvőt kell szerveznem, és májusban kezdődik a szezon. – fordítottam felé, a naptáram.

Elképedve bámulta a dátumokat. Teljesen elképedt.

Ezek után nem sokkal kihozták az inni valónkat, és az ételünket is.

          Mikor elfogyasztottuk a vacsorát, fizetünk, és haza mentünk. Azaz az én lakásomra.

Egy nagyon szép, és jó éjszakát töltöttünk el együtt.

Másnap reggel JungKook mellett ébredtem. Ennél jobb érzés nincs is a világon. Ahogy kinyitottam a szememet JungKook fekete íriszeivel találtam szembe magamat.

- Jó reggelt napfény! – mosolygott rám, és egy puszit nyomot a homlokomra.

- Jó reggelt! – mosolyogtam vissza rá., majd szorosan átöleltem.

- Készülnöd kéne. Hamarosan menned kell a forgatásra. – ölelt ő is magához.

- Nem akarok még menni. Olyan jó érzéssel tölt el, hogy a karjaidban lehetek. Még 5 percet kérek.- dörzsöltem bele arcomat csupasz mellkasába.

- De nem foghatod rám a késésedet.

- Nem fogom.

- Helyes!

- Amúgy te gondoltál már arra, hogy házasok vagyunk? Vannak gyerekeink, és még boldogabbak vagyunk, mint most. Mivel családunk van. Te gondoltál már erre? – toltam el egy kicsikét magamtól, hogy a szemébe nézhessek.

- Sok gondolkozom rajta. De úgy gondolom, hogy még rá érünk vele. Nem akarom még elsietni, de azt sem akarom, hogy 30 éves korunk felett legyen. Pár év múlva lehet róla szó. – mosolygott rám. Teljesen egyet értettem vele. Én is így voltam vele.

- Egyetértek, de mi van ha a baba téma előbb becsúszik? – gondoltam bele, hogy mi lenne ha

- Akkor…- gondolkodik – Felneveljük őket, szeretetben, de miattuk nem kell még összeházasodni. A házasság komoly dolog, ezért nem akarom elsietni. – simította meg az arcomat.

- Nekem mondod? Esküvőszervező vagyok! – mosolyodtam el

- Igaz! Na, de letelt az 5 perc, ezért menj készülni. – paskolta meg a hátsómat.

- Igen is! – másztam ki az ágyból. Direkt incselkedve, és lassan indultam el a fürdő felé.

- Mégse menj! – nyúlt utánam, és a kezemet megfogva visszarántott, az ágyra. Fölém kerekedet, majd végig nézett meztelen testemen. – Hogy tudsz ennyire szexin kinézni? Olyan tökéletes a tested, hogy ha látom azonnal megkívánom. Miért teszed ezt velem? – hajolt bele a nyakamba, és egy csókot nyomot rá, majd még többet hintet rá.

- Kölcsönös az érzés! – simítottam végig izmos hátán. Az évek során JungKook még erősebb, és izmosabb lett. Egyszerűen nem lehet nekik ellenállni.

Nyakamról áttért az állkapcsomra, és állkapcsomon végig haladva elért ajkaimig. Elmosolyodott, majd hevesen neki este ajkaimnak.

        Már éppen kezdtek volna komolyabb dolgok is történni,  amikor a hálószobám ajtaja kicsapódott, és a menedzserem toporzékolt az ajtó előtt.

- Gondoltam, hogy így talállak benneteket! Nos nem akarok hangulat romboló lenni, de Haru! 20 perced van elkészülni! – ordította el magát a végén. Nos igen a menedzserem ilyen, kedves aranyos, de nagyon maximalista, és pontos. A gondomat viseli, és nagyon jó a viszony köztünk. De az időzítése mindig is a legjobb volt. Most is tudta, hogy mikor kell megzavarnia minket.

Válasz képen mutattam neki, hogy menjen ki addig a szobából, ameddig én ki nem megyek. Szegény JungKook ott maradt felizgulva. És nekem magára kellett hagynom, mert készülnöm kellett.

- Benézel ma hozzám a forgatásra?- kutattam a gardróbban, valami ruha után, amit egy gyors zuhany után felveszek.

- Persze, hogy benézek! Csak előtte el kell intéznem valamit, de délután bemegyek ígérem! – mosolyodott el a végén, pont amikor kiléptem a gardróbból.

- Okés! Na megyek fürdeni! Szeretlek!- nyomtam neki egy gyors puszit ajkaikra, majd a fürdőbe vettem az irányt. 

Sikeresen elkészültem 20 perc alatt. Eonni (a menedzserem) gondolt rám, és a buszban volt számomra reggeli. Ezért imádom őt! J

      Egy forgatás első napja mindig nagyon nehézkesen indul. A színészeknek, és a stábnak is. Bele kell rázódni a dolgokba ami nem egyszerű. Viszont egy jó hír. A nap végére sikerült felvenni egy jelenetet. Ez nagyon nagy dolognak számít. JungKook is ott volt a délután, és végig figyelemmel kísérte a forgatást. Este ismét az én lakásomra mentünk, és folytattuk azt, amiben Eonni reggel megzavart.

        Olyan hajnali 2 óra körül, még mindig beszélgetünk a kanapén ülve, egy forró teát szürcsölgetve. Amikor JungKook hirtelen felállt, és amikor visszajött egy hengerbe csavart papírral jött vissza.

- Ez mi? – kérdeztem értetlenül.

- Figyeld csak! – kezdte el kinyitni, majd a kis asztalra lerakva kiterítette, és akkor összeállt a kép.

- Egy ház tervrajza? – pislogtam rá értetlenül

- Nem akár milyen ház, hanem a mi közös házunk tervrajza. – nézett a tervrajza büszkén.

- Ezt intézted ma? – néztem meg közelebbről

- Igen, tetszik? – kíváncsiskodott.

- Ez nem az a ház amit mi közösen terveztünk nem rég. Amit te rajzoltál le? – pillantottam rá.

- De ez az! Elvittem a terveinket egy profinak, és megrajzolta ő. Azt mondta nagy a tehetségem ehhez a dologhoz. Szívesen látnának a cégnél, mint tervező. Na de nem ez a lényeg. A ház építését Áprilisban kezdik. Hát nem nagyszerű? – szemeiben láttam az örömöt.

- JungKook, ez hihetetlen! – mosolyodtam el. – Nem csak a közös házunk van meg, hanem végre az éneklésen kívül is van valami ami érdekel, és értesz hozzá. Ugye elfogadod az ajánlatot? – kérdeztem tőle.

- Előbb veled akartam megbeszélni. Szerinted? – pillantott ismét rám.

- Holnap elmész és elfogadod. És nagyon tetszik, hogy a hátam mögött ilyen terveket szősz. Hajoltam hozzá közelebb, és megcsókoltam.